A Debreceni Református Kollégium Kántusát 1739-ben alapította Maróthi György, a Kollégium hírneves professzora. Az azóta - kezdetben fiúkórusként, ma már ifjúsági vegyeskarként - folyamatosan működő Kántus fennállásának 278. tanévét tölti.
Legutóbbi szolgálatunk:
[2019.12.10.] > Adventi gálaest - közreműködés
Debrecen, Kölcsey Központ
Következő szolgálataink:
Jelenleg üres a koncertnaptárunk.
Frissítve: 2019-12-04 20:47:59

Kóruspróbák: Kedd és csütörtök 18:30 - 20:30
Református Kollégium (Kálvin tér 16.), Kántus terem



Ön a 339215. látogató
A honlap utolsó módosítása:
2017.08.22. 20:21
 
[2011.04.14.]

Londonban járt a Kántus 2011 tavaszán

Londonban járt a Kántus 2011 tavaszán

Ez év januárjában a Debreceni Református Kollégium Kántusa meghívást kapott Londonból, hogy 14 fővel és karnagyával, Berkesi Sándorral, közreműködjön azon az emlékkoncerten, melyet a londoni Magyar Nagykövetségen rendeztek meg 2011. április 15-én, Vajda Cecília emlékére.
Vajda Cecília a Liszt Ferenc Zeneakadémián szerzett karvezetés diplomát 1946-ban, majd ugyanitt tanított vezénylési gyakorlatot 1952-től, később a Magyar Rádió Énekkarának karnagya és művészeti vezetője lett. 1965-ben Kodály Zoltán ajánlásával került Londonba, ahol a magyar zenei nevelést, a Kodály-módszert ismertette meg az angol szakmával, illetve később Cardiff-ban is tanított. 2009-ben a Zeneakadémiától megkapta a Bartók-Pásztory-díjat.
És mi (vagy inkább ki) az összekötő kapocs a Kántus és Vajda Cecília között? Nem más, mint hogy a Kántus karnagyát, Berkesi Sándort is ő tanította karvezetésre a Zeneakadémián, aki erről így emlékezett vissza a londoni koncert kezdetén elhangzott köszöntő beszédében: „Több mint 40 év távlatából próbálom előhívni a legelevenebb emlékeket, a legjellemzőbb, máig ható élményeket. 1962: az első izgalommal teli karvezetés órák, a Rádióénekkar tekintélyes karnagyával. Rögtön megismerhettük kiegyensúlyozottan közvetlen, de határozott egyéniségét, amely párosult egy szimpatikus távolságtartással, kimért hanghordozással. Öltözködése mindig eleganciát sugárzott. Az évfolyamból sokan elmondhatjuk, hogy a karvezetés technikájának alapelemeit nagy precizitással tanította meg nekünk, ugyanakkor segítséget, ösztönzést adott a művészi megvalósítás egyéni kibontakozásához. Diplomahangversenyeinkre, de évzáró koncertjeinkre is sokszor javasolt Kodály műveket. Hogy a Mester 3 hónappal a halála előtt megtisztelte a diplomahangversenyünket, túl azon, hogy az Óda a Muzsikához, és a Pange lingua című kompozíciók elhangzottak, a Tanárnő tekintélyének szólt. Amikor megtudtuk, hogy miután bennünket végigvitt, misszióját Angliában folytatja, büszkén emlegettük, ott is méltó nagykövete lesz a 20. századi magyar zenének, zenepedagógiának. (...) Vajda Cecília Tanárnő szakmai, művészi, emberi példáját, útmutatását hálás szívvel őrizzük, és azon leszünk, hogy továbbadhassuk tanítványainknak, az utánunk jövő nemzedékeknek.” És a Kántusnak is volt lehetősége találkozni Vajda Cecíliával: az 1984-es angliai kórusúton az ő közbenjárására kaptunk lehetőséget a St. Martin in the Fields hagyományos déli koncertjén fellépni. Vajda Cecília így írt akkor a Kántus emlékkönyvébe: „Nagy öröm volt számomra a Debreceni College Choir londoni hangversenye. Olyan nívót képviseltek, amelyre az itteni amatőr kórusmozgalomban alig találok példát. Jó volt bizonyítva látni, hogy a zenéléshez jó eszközök mellett fegyelmezett magatartás is szükséges.”
A Kántus számára igen megtisztelő volt tehát a felkérés és nemcsak Vajda Cecília személye, hanem a többi közreműködő zenész miatt is. A koncertet Vásáry Tamás zongoraművész előadása indította, szintén zongorán hallhattuk Lantos Istvánt, a Liszt Ferenc Társaság elnökét, majd Banda Ádám hegedűművész játszott két Bartók-darabot, illetve Szakács Ildikó énekelt Kodály által feldolgozott dalokat, őket Falvai Katalin kísérte zongorán. Ebben a társaságban énekelni kitüntetés volt a Kántusnak, igyekeztünk is felnőni a feladathoz, az egyéb programok között szakítottunk időt külön próbákra is a „kiscsapat”-tal. Ahogy a többi fellépő, mi is Bartók és Kodály-darabokat énekeltünk, Bartóktól a Huszárnótát és a Senkim a világon kezdetű kórusművet, Kodálytól a Fölszállott a pávát, az Adventi éneket, a 121. genfi zsoltárt és az Esti dalt. A hangverseny nagy élmény volt közönségnek és közreműködőnek egyaránt, a szervezésben külön kiemelkedik Mary Skone Roberts szerepe, aki egykori tanítvány és kolléga lévén elkötelezetten tartja életben Vajda Cecília munkásságát.
Ez a londoni „kiszállás” ugyan rövid volt (pénteken repültünk ki, és szombaton már jöttünk is haza), és sajnos a létszám meghatározása miatt csak kevesen vehettünk részt benne, mégis maradandó élményt hagyott: új ismerettségek születtek, hiszen sok zenetanár és karvezető volt a hallgatóság soraiban Londonból és Cardiffból, valamint szombaton egy gyors városnézésre is volt lehetőségünk.

Szabó Gergőné Nagy Beatrix





Módosítva: 2012.06.02. 00:07:31
<< vissza a cikkekhez
 
aktuális | cikkek | bemutatkozás | multimédia | kapcsolat | alapítvány | linkek