A Debreceni Kántus Skóciában

Mikor hét évvel ezelőtt repülőnk elhagyta Skócia légterét, nem is álmodtam arról, hogy egyszer még alkalmam lesz erre a vidékre látogatni. Az azóta eltelt hét év alatt sokszor emlékeztem vissza örömmel 2001 nyarára, skóciai körutunk két hetére. Minden évben újra rendeztem az akkor hazahozott dolgaimból álló dobozt, vagy újra fellapoztam az út képeiből készült fényképalbumot.
És velem együtt a Kántus sem felejtett. Akár csak egy-egy, ünnepek alkalmával való képeslapváltás erejéig, vagy azzal, hogy az akkori utunk szervezője, Jock Stein - aki előtte hosszabb időt töltött itt, Debrecenben - neve még most is ott szerepel a Basszus szólamkönyv névsorában, mint tiszteletbeli basszustag.
Ez a Jock Stein volt az, aki hazajövetelünk után kint alapítványt hozott létre a Kántusnak, és ő volt az, aki 2007 tavaszán megkeresett bennünket azzal a kérdéssel, hogy mi legyen az összegyűlt pénzzel. Ekkor vetődött fel először a gondolat: esetleg egy újabb hangversenyutat lehetne szervezni a Kántusnak. Vad Zsigmond, a Debrecen-Nagytemplomi Egyházközség lelkipásztora volt - hét évvel ezelőtt is és most is - az összekötő kapocs, hiszen ő maga is többször járt Skóciában ösztöndíjasként, az egyházaink közötti kapcsolat építőjeként. Zsiga bácsi most is kézbe vette az ügyet, és a tanév kezdetén el is kezdődhetett a szervezés. Míg mi itthon megfizethető repülőtársaságot kerestünk, addig kint elkezdődött az egyeztetés, mely templomokban adjunk majd koncerteket. A programunk összeállása után elkezdődött zenei felkészülésünk is.
Az utóbbi években nagyszerű orgonistával büszkélkedünk, Virágh András Gábor játékára és precíz kíséretére skóciai hangversenyeinken is számíthattunk. Így karvezetőnk, Berkesi Sándor sok orgonakíséretes darabot rakott a Skóciába készülő repertoárunkba: Gárdonyi Zoltán Dicsérő énekét és Mementóját - ez utóbbi különlegessége, hogy a narrátor szerepét kinti koncertjeinken Jock vállalta. Orgonakísérettel énekeltük Michael Haydn Eripe me és Laetatus sum tételeit, Mendelssohn 42. zsoltárának első tételét, valamint válogatott részeket Vivaldi Magnificatjából és Gárdonyi Zsolt spirituáléfeldolgozását. A capella művekkel is készültünk, már a puszta felsorolásból is tükröződik, idén milyen sokrétű volt a munkánk - Gasparini: Adoramus, Gibbons: Almighty God (Felséges Úr), Mendelssohn: 100. zsoltár, Saint-Saëns Ave verum kezdetű nagypénteki kórusműve - ezt a darabot Bűdi Katinka főiskolai hallgató vezényelte -, Orbán György: In convertendo Domini. Egy különlegeséggel is készültünk: Brian Trent feldolgozásában énekeltük a skótok egyik népénekét, az Eriskay Love Lilt kezdetű dalt. Minden hangversenyünket Kodály Zoltán Esti dalával zártuk. A kórusművek mellett orgonadarabok is elhangoztak: Bach, Buxtehude művei, valamint Virágh András Gábor saját szerzeményei és improvizációk.
Glasgow repülőterén landoltunk, ahol Jock már várt ránk, hogy elsőként saját gyülekezete közösségébe kísérjen bennünket, Kincardine városába. A következő 9 nap alatt koncertet adtunk még Inverness, Elgin, Aberdeen, Banchory, Dalkeith, Edinburgh, Linlithgow és Cardross különböző templomaiban. Két nap kivételével családoknál szálltunk meg. Mindig különösen örülök annak, ha egy-egy kiutazás alkalmával családoknál szállhatunk meg. Hiszen így még inkább megismerhetjük a gyülekezet, a falu, a város életét. Ezért is hálás köszönettel tartozunk innen utólag azért, hogy befogadtak, vendégül láttak, kényeztettek bennünket. Koncertjeinket is mindenhol nagy tapssal fogadták, több alkalommal vártak bennünket magyar és skót zászlókkal feldíszített templomok és gyülekezeti termek. Mindenhonnan gratulációkat, szívből jövő mosolyokat, biztató szavakat vihettünk magunkkal.
Vidits György kint szolgáló lelkipásztor leveléből idézek, aki az egyik koncertünk hallgatójaként a következőket üzente: "Csodálatos élmény volt mindnyájunk számára a koncert. Azóta is emlegették, milyen kitűnő volt, és hogy a fiatalok milyen udvariasak voltak, mennyire jól viselték magukat! Remek nagykövetei voltak mind a magyarságnak, mind a református egyháznak. Mindenképpen várunk vissza benneteket."
A skót emberek megismerése mellett lehetőségünk nyílt Skócia különlegességeinek megismerésére is. Fogadást adtak számunkra egy rendőrakadémián, hajókirándulást szerveztek nekünk a Loch Ness-en (ahol ez alkalommal sem bukkant fel a hírhedt szörny), híres kastélyokat, palotákat tekinthettünk meg (Blair Castle, Scone Palace). Egy teljes délelőttöt kaptunk Edinburgh feltérképezésére, amely során bejártuk a várat is. Jártunk a tengerparton, valamint megtekintettük a híres forgózsilipet, a Falkirk Wheel-t. És ha már a skót jellegzetességekkel akartak megismertetni bennünket, akkor nem maradhatott ki a programból egy híres whiskeyfőzde meglátogatása sem.
Ez a 10 nap felejthetetlen élmények sora volt, bátran mondhatom, hogy mindannyiunk számára. Talán egyet különösen is kiemelnék: a közös szálláson Jock zenés-táncos estet szervezett számunkra, amit a skótok ceilidh-nek hívnak (ejtsd: kíli). Egy-egy ilyen ceilidh-n mindenki hozzátesz önmagából valamit a mulatsághoz. Jock skót népviseletbe öltözve, dudán játszott a Kántus tagjainak, és skót dalokat tanított nekünk. Közülünk a lányok egy csoportja népdalokat énekelt és tanított, valamint egy humoros jelenetet is előadtak a Kántus mindennapjairól. Jock ezek után megismertette velünk a skót táncok alaplépéseit.
Istennek legyen hála karnagyunkért, Berkesi Sándorért, aki immár 40. esztendeje vezeti a Kántust, nemzedékeken át, évről évre újult erővel. Én magam kilenc éve énekelek a keze alatt, csodálom fáradhatatlan vezénylését, és hogy mindig örömmel és kihívással néz az új feladatok elé. Lelkesít, ha kell, csendre int, ha szükségét érzi, keze alatt estéről estére újjászületnek a darabok. És orgonistánkért, akit Isten csodálatos módon vezérelt mellénk. Egy személyes élményt hadd osszak meg az olvasókkal: számomra fantasztikus volt, hogy az edinburgh-i St. Giles katedrálisban az orgonapad mellől figyelhettem, ahogy Andris saját 17 éves korában írt darabját játszva megzengette az orgonát, a sípokon át, a különböző regiszterekkel szívét-lelkét, legbelső önmagát adva oda a közönségnek.
És Istennek legyen hála azért, hogy skóciai hangversenyutunk minden napja az ő szavával kezdődhetett, az ő áldásával folyhatott le, és az ő dicséretével zárulhatott.
Soli Deo Gloria!

Az oldalon található egyéb tartalmak az úttal kapcsolatban:
Útiterv
A cikk a reflap.hu-ról származik.