A Debreceni Református Kollégium Kántusát 1739-ben alapította Maróthi György, a Kollégium hírneves professzora. Az azóta - kezdetben fiúkórusként, ma már ifjúsági vegyeskarként - folyamatosan működő Kántus fennállásának 278. tanévét tölti.
Legutóbbi szolgálatunk:
[2019.06.29.] > Református énekek XVIII.
MÜPA
Következő szolgálataink:
[2019.09.01. 10:00] > tanévnyitó ünnepély
Mezõtúr, református templom
[2019.10.26. 18:00] > Kántus 280.
Debrecen, Nagytemplom
Frissítve: 2019-05-29 15:37:07

Kóruspróbák: Kedd és csütörtök 18:30 - 20:30
Református Kollégium (Kálvin tér 16.), Kántus terem



Ön a 219705. látogató
A honlap utolsó módosítása:
2017.08.22. 20:21
 

[2012.03.20. 11:47]

Március 15. és a magyarrá ringató bölcső


Március 15. és a magyarrá ringató bölcső

„Légy, ha bírsz, te ’világ-költő’
Rázd fel a rest nyugatot,
Nekem áldott az a bölcső,
mely magyarrá ringatott.”

A fenti sorok Arany Jánostól valók, a Kozmopolita költészet című verséből. A költő-óriás, aki egyike volt a Debreceni Református Kollégium híres nagy diákjainak idén 130 esztendeje, hogy örökre lehunyta szemét. Ugyanebben az évben 1882-ben született a lelkiségében testvér zeneszerző-óriás Kodály Zoltán. Mindkettejükről elmondható, hogy milliókra költötték dús éltük kincsét.
Március 15-e közeledtével az ünnepre készülve elénk sorakoznak múltunk legnagyobbjai, költők, politikusok, hadvezérek, reformerek, akik közvetlenül vagy közvetve kötődnek dicsőséges forradalmunkhoz és szabadságharcunkhoz, annak elő- és utótörténetéhez.
Mivel magam nem lehettem diákja a Debreceni Református Gimnáziumnak, fiatal tanárként élhettem meg először igazán a Kollégiumban az ünnep szent varázsát. A történelmi Oratóriumban, amelynek már az előterében emléktábla és 1848-as freskók fogadnak bennünket. Az emléktáblán ez áll: „E FALAK KÖZÖTT TARTOTTA A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS KÉPVISELŐHÁZA ÜLÉSEIT 1849 JAN. 9.-ÉTŐL 1849 MÁJ. 31.-ÉIG.” „E FALAK HALLOTTÁK ALKOTMÁNYUNK LÁNGLELKŰ HARCOSAIT.” „DICSŐSÉGES EMLÉKÜKRE EMELTE A FŐISKOLA IFJÚSÁGA 1907 ÁPRILIS 28.-ÁN.” Bent az imateremben Kossuth padja, rajta az emlékkoszorú. A falon korabeli patinás nemzetiszínű zászlók. A diktatúra idején állami megemlékezéseken bevett szokás volt a Himnuszt meghallgatni, célzatosan csak zenekaros formában lemezről lejátszani, kiiktatva ezzel Kölcsey Ferenc szövegét. (Sajnálatos módon ma meg a megszólaltathatatlanul magas dallam miatt nem lesz nemzeti imádságunk közösséget formáló ének.) Számomra, aki orgonán kísérhettem máig maradandó élmény az Oratóriumunkban a teljes ifjúság ajkán lélekkel telten fényesen zengő Himnuszunk és a Szózatunk. Ma is, ha a teológusok istentiszteletén éneket tanítok az alacsonyabbik szószéken állva, érzem a mágneses erőterét a közvetlenül mögöttem olvasható táblácskának: „EZ ISTENNEK RENDELT SZÓSZÉKRŐL SZÓLTA A NEMZETMENTÉS IGÉIT KOSSUTH LAJOS.” A középső épület lépcsőházának fantasztikus akusztikája van. A hagyományosan megkoszorúzott monumentális Petőfi szoborral szemben a Kántussal több ízben hatalmasan szólalt meg Járdányi Pál Petőfi-kórusa, a Föltámadott a tenger. Újabb időkben Gárdonyi Zoltán kórusművének üzenete erősített bennünket. A feldolgozott szöveg Vörösmarty Mihály Honszeretet című versének válogatott strófái:
„Szeresd hazádat és ne mondd:
A néma szeretet
Szűz mint a lélek, melynek a
Nyelv még nem véthetett.

Tégy érte mindent: éltedet,
Ha kell, csekélybe vedd;
De a hazát könnyelmüen
Kockára ki ne tedd.
S midőn setét lesz a világ
És minden tűz kiég,
A honfiszívben fennmarad
Egy élő szikra még.
E szikra a hon napja lesz,
S hol fénye hőn ragyog,
Az élet a hon kebelén
Ujúlva feldobog.

És újra felvirúl a föld,
Amerre a szem néz,
És minden, aki rajta él,
Munkára tettre kész.
Oh honfi, őrizd e tüzet
S ne félj, ha vész borúl:
E szikra fényt ad és hevet
S ég olthatatlanúl.”

Szinte minden alkalommal értettük, hogy a bíztatás annak ellenére, hogy a múltból érkezik, nekünk szól. a 20. és a 21. század nemzedékének.
Március első heteiben énekórákon a Kossuth-nóták, egyházi énekórákon a zsoltár adta a lelki feltöltődést és az ünnep tanulságát: „Hallgasd meg, Izrael pásztora, És Józsefnek vezérlő ura, Kit őrizsz, mint egy juhnyájat, Fordítsd hozzánk szent orcádat! Aki ülsz a Kérubimon, Jelenjél meg világoson.” A hagyomány szerint 1849. augusztus 13-án, amikor a magyar honvédsereg letette fegyvereit a túlerő előtt, egy református honvéd alakulat a halomba rakott puskák mögött sírva énekelte: „Jelenjél meg VILÁGOSON!” Ha honvédeink a 80. zsoltár további versszakait énekelték volna, ez a hiteles összefoglalás és a segélykérő imádság hangja lehetett volna az örökkévaló Isten felé: „Te minket feddődésbe ejtél, Szomszédinkkal nem becsültetél; Az ellenségnek lőnk csúfja!, Tarts meg seregeknek Ura! Világosítsd színed rajtunk, És nem lesz semmi bántásunk! / És mi el nem térünk tetőled, Csak életünket erősítsed, És dícsérjük szent nevedet, Úr Isten vígasztalj minket! Világosítsd színed rajtunk, És mi nyílván megtartatunk.”
Jól tudjuk, az utolsó stáció 1849. október 6-a Arad. Amikor a 13 vértanú szobrának leleplezésére került sor, a város delegációt küldött Kossuthoz Turinba 1890 szeptemberében, akinek hazaküldött üzenetét fonográffelvétel rögzítette: „… Legyenek a szent emlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben, a hon-szabadság Istenének legjobb áldásaival, az örökkévalóságon keresztül… Hazafelé nyújtom agg karjaimat, a hála hű érzelmeivel áldom a vértanúk szent emlékét hűségükért a Haza iránt, s a magasztos példáért, melyet az utódoknak adtanak…”

Berkesi Sándor

A Kántus hírleveléről leiratkozhat, ha ismét begépeli emailcímét a www.kantus.hu kezdőlapján, a jobb hasáb hírlevél dobozában található E-mail cím mezőbe. Egyéb kérdéssel, észrevétellel keressen meg minket elektronikus úton a Kapcsolatok menüpontban található elérhetőségek egyikén.

Címzettek száma: [114] Elküldve: [2012-03-20 11:47:31]

<< vissza a körlevelekhez
 
aktuális | cikkek | bemutatkozás | multimédia | kapcsolat | alapítvány | linkek